Bábszínházi műhelyt tartottak gyerekeknek a Puck Bábszínházban

A Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt független színházi társulat június 21–22-e között bábszínházi műhelyt tartott kolozsvári gyerekeknek.

A műhely a két társulat által kiírt meseíró pályázat kapcsán valósult meg, amelyre III–VII. osztályos kolozsvári diákok meséit várták hősök és hősnők témában. A pályázatra tizennégy mese érkezett, ezek közül az egyik csoportmunka. A leginspirálóbb mesékből kiindulva a Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt bábelőadást hoz létre, amelynek próbái már zajlanak, és amelynek munkabemutatója 2017 júliusában lesz, a nyilvános bemutató pedig szeptemberben.

Hősök és hősnők mesepályázat eredménye

Lejárt a Váróterem Projekt és a Puck Bábszínház által közösen meghirdetett, Hősök és hősnők témájú meseíró pályázatnak a határideje. A kiírók célja, hogy a beérkezett mesékből inspirálódva bábelőadást hozzanak létre.

A III–VII. osztályos, kolozsvári diákokat megszólító pályázatra sziporkázó képzelőerőről tanúskodó mesék érkeztek, amelyek elolvashatók a http://meseiropalyazat.blogspot.ro/ blogon. Kolozsvár csaknem valamennyi magyar vagy magyar osztályokkal rendelkező iskolájából érkeztek írások.

Ami a pályázat célját illeti, bár valamennyi mese fantáziadús írás, a létrehozandó bábelőadásunk szempontjából a leginspirálóbb szövegeket a következő szerzők írták:

Balázs Blanka

Balázs Hanna

Boné Ilán

Gyurka Hunor-Tamás

Kovács Dóra Brigitta

Rácz Mózes

Szallós Kis Flóra

Tekergő Meseösvény Egyesület – Meseíró műhely

Todor Betty

A pályázó gyerekek számára a két társulat bábszínházi műhelyt szervez június 21–22 között, az előadás munkabemutatóját pedig július 8-ára tervezi. A Koinónia Könyvkiadó, a Gutenberg Kiadó és a Napsugár gyermeklap jóvoltából a szervezők könyvcsomaggal jutalmazzák a pályázókat.

Támogató: Kolozsvár Polgármesteri Hivatala.

Todor Betty: A telefonfüggő királyfi

Egyszer volt, hol nem volt, az Eiffel-tornyon is túl, ahol a tengerimalac túr, még azon is túl, élt egyszer egy király a fiával.

         Egy napon, amikor a királyfi éppen facebookozott, rábukkant egy hirdetésre a Fehér Király oldalán:

„Aki megszabadítja a lányomat a hétfejű sárkány fogságából, annak odaadom a lányom kezét, a fél királyságom, és az Apple-szettet (telefon, tablet, laptop + mindegyikhez töltő!).

helyszín: http/lolalányom.com”

Tekergő Meseösvény: Az öt hősnő és a varázsfogpaszta

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer öt testvér, egytől egyig hősök voltak. A két legnagyobb iker volt, bátrak, erősek voltak, kitartásuk is példás volt, szóval el lehetett róluk mondani mindent, ami egy hős jellemzője. A harmadik a szelek úrnője volt, egy varázslegyező segítségével kavarta a szellőket, de tornádót is tudott keverni-kavarni vele. A negyedik testvér a kendője segítségével oda repült, ahová csak szeretett volna, a legkisebbnek pedig egy hatalmas pattogós labdája volt, ami egyszerre szolgált közlekedési eszközként, de harcban is kitűnően használta.

Szallós Kis Flóra: A jó boszorkány és a gonosz tündér

Lili egy réten sétált. Gondolkozott. Hiába. Keresztnevén kívül csak annyira emlékezett, hogy egy lágy hang azt súgja neki, hogy keressen barátokat. Szüksége is lett volna rájuk. Magányos volt. A színes virágokat, a rajtuk sürgölődő bogárkákat figyelte.

– Látom, sok dolgotok van. Nekem is van dolgom, az, hogy barátokat keressek.

A vadrózsabokor ágáról elrepült a pillangó. A tücsök erősen, ellenségesen ciripelt. A hangyák morzsákat hordtak be a bolyba.

Rácz Mózes: Étel vitéz csodálatos kalandjai

Egyszer volt, hol nem, volt egyszer egy vitéz, aki nagyon szeretett enni. Volt is egy pocakja, de nem nevezhettük volna kövérnek. Ezért nevezték étel vitéznek. Ez a lovag nagyon sok harcba ment, és mindig nyert. A módszere az volt, hogy kolbászlándzsáját lenyomja ellenfele torkán. Küzdőtársa súlyosabb lesz, így ő könnyedén le tudja lökni a lováról. Mások úgy kinevették, hogy röhögőgörcsöt kaptak tőle. Étel vitéz messze földön híres volt. Minden király a saját vitézének akarta, de a lovagnak egyik király birodalma sem tetszett: az egyik túl kicsi, a másik túl nagy, a harmadik meg túl közepes.

Rácz Gábor: Ugrás a csónakba!

            Egyszer volt, hol nem volt, volt egy icipici falu. Ennek a falunak az volt a neve, hogy Gyöngyfalva. Kevesen laktak itt, de mindannyian örültek. Nos, hogy minek, azt a következő felsorolásban hallhatod: a szép tájnak, a gyönyörű erdőnek, a sok ezer csodálatos illatú virágnak, a sok egymásba folyó pataknak meg az egyetlen nagy folyónak. De volt itt más csodálnivaló is. Mondjuk, egy szép iskola, amelyet Kapor Kálmán Elméleti Líceumnak hívtak. Ebben az iskolában sok gyerek tanult, de volt köztük két jeles ifjú. Legalábbis az egyik jeles tanuló, a másik meg jeles csínytevő. Ezt a két barátot Magos Péternek, a másikat meg Uborka Ottónak hívták (itt a lakosok nagy része zöldséget evett, ezért sok embernek a családneve egy zöldség).

Müller Tibor: Ki a hős?

1944. március

–       Dicséretes,  hogy befogadott minket, Tóth úr!

–       Ó, hát ez természetes, hiszen a muszka-magyar két jó barát ugye… 48 óta ugye…vagyis hogy nem… mindegy, igyunk!

–       Davaj, davaj! Vodka van?

–       Az nincs… de a pálinkát is szeretik ugye?

–       Ital legyen!

Márton Hanga: A zöld szemű lány

Első rész

Sötét éjszaka volt, egy szűk utcán egy alak tűnt fel a semmiből, és egy lány koromfekete haja lobogott az esti szélben. Kékeszöld szeme szinte világított az éjszakában. Kék ruhája tele volt fehér pöttyökkel, volt nála egy lila oldaltáska, ami furcsán világított.

A lány mosolygott, huncut vigyora gyanút keltett az emberben, de az nem volt rosszindulatú. A legfurcsább a fekete-fehér kockás süveg volt rajta, de nem volt boszorkány. A süveg azonban takart valamit. A lány hazafele tartott, egy buliban volt. Nagy léptekkel odaért egy kicsi házhoz. Belépve levetette hosszú csizmáját.

Kovács Dóra Brigitta: Őrangyalok

            Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy völgyben megnyúló, varázslatosan szép falucska, amit szinte minden oldalról dombok öleltek át. Ebben a faluban élt egy szegény asszony két lányával: Hajnallal és Rózsával.  Szépségüket leszámítva nem sokban hasonlított egymásra a két testvér. Rózsa inkább olvasni szeretett, üldögélni és rajzolgatni. Ellenben Hajnal vakmerő volt és kalandvágyó. Szinte minden pillanatban a veszélyt kereste, s a szemében ott csillogott az a különös tűz, az a hamiskás, huncut mosoly.

Gyurka Hunor-Tamás: A bátor kutya és a hétfejű sárkány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu, ennek a neve „Kutyafalva” volt. Ebben a faluban sok-sok kutya élt.

Egy nap egy hétfejű sárkány elrabolta a kutyakirály lányát. A kutyakirály kihirdette, hogy annak adja feleségül a lányát, aki megmenti őt a hétfejű sárkány fogságából. Egy nap a kutyakirály udvarába érkezett egy daliás kutya, aki azt mondta a kutyakirálynak, hogy ne búslakodjon, mert ő megmenti a lányát a hétfejű sárkány rabságából.

Görög-Czintos Orsolya: Volpina és barátai

Éjszaka volt, sötét éjszaka. Az utcán egy lélek sincs.

A házak is csendesek. Csend van, gyanús csend.

Nyílik az ajtó. Egy lány lép ki rajta. Zöld szeme csillog a fényben. Hosszú, fenékig érő barna haja van. Elöl két copfba kötötte a haját, nyakában rókafarok alakú medál látható. Ruhája barna, rajta rókák vannak feltüntetve.

A sarkon egy fiú tűnik fel. Szőke a haja, kék a szeme, ruháján mindenféle macskafélék vannak.

Boné Ilán: angyali.ballad.app

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, vagyis... erre még visszatérünk... Főszereplőnket, aki éppen kilépett a gyermekkorból, Andreának hívták. Pályakezdő színésznőként dolgozott, s nem volt semmi különös benne, hacsak az nem, hogy eddig sosem kapott női szerepeket. Rövid haja volt, mindig bő nadrágokat hordott, a zsebe örökké tömve mindenféle kacattal. És legjobb esetben Leporellót játszhatta a Don Juanból. Andi helyett mindenki Bandinak hívta. Egy napon, amikor elindult munkába a városi színházba – ahol egyébként megint „fontos” szerepet kapott, mint Harmadik betyár –, rájött, hogy késésben van, és bekapcsolta a mobiltelefonját, hogy megnézze, hány óra van, de észrevette, hogy megjelent a képernyőn valami furcsa, új alkalmazás. A neve ennyi volt: Időgép.

Balázs Hanna: Az aranyalma nyomában

Ha valakit Ferkónak keresztelnek a szülei, annak megpecsételődik a sorsa. A Ferenc, a Ferdinánd ártatlan nevek, de a Ferkótól igazán tartani kell. Hogy miért? Azért, mert nem volt olyan Ferkó a világon, akinek ne lett volna furcsa élete. És csak a Jóisten a megmondhatója, hogy a furcsa élettel nemzeti hőssé vagy száműzött, magányos, tébolyodott emberré válsz. Jobb hát nem kockáztatni. Nem hiszel nekem? Fulladozol a nevetéstől, és szent fogadalmat teszel, hogy ha valaha is fiad születik, Ferkónak fogod elnevezni, csak hogy engem bosszants? Hát jó. Elmesélek egy történetet egy Ferkóról, akinek igen furcsa élete volt.

Balázs Blanka: A három királylány

Meseország királyának három lánya volt: a legnagyobb, Sára, a legkisebb, Annabella és a középső, Gitta, akit csak Gittiként emlegettek. (Ha szó esett róla egyáltalán.)

Sára már legyőzte a birodalom összes vitézét párbajban, futóversenyben, sőt kártyában is. Annabella gyönyörű volt: szőke, kékszemű, s a napra lehetett nézni, de rá nem. És Gitti? Ő olyan átlagos volt: se nem szép, se nem jó párbajozó. Olvasni, kertészkedni viszont nagyon szeretett.

Ábrahám Dóra: Eliza élete

Egyszer volt hol nem volt, a világon is túl, túl a felhők fölött, az Isten keze között, volt egy kicsi kislány, akit Elizának hívtak. Ő egy különleges lány volt, de sajnos hamar véget ért földi élete, mert neki nem a földön volt dolga, hanem valahol máshol.

Eliza furcsa lényekkel barátkozott, de ezeket a lényeket nem látta senki, csak ő. Egy nap felfedezték az orvosok, hogy rákos. Eliza úgy viselkedett, amikor megtudta, mintha nem érdekelné, hogy az élete forog kockán. Az orvosok tudták, hogy nem csak az a baja, hogy rákos, hanem valami más, ezért bent tartották vizsgálatok alatt az orvosok. Három nap után Eliza meghalt, mivel nagyon súlyos volt a betegsége. Attól a perctől fogva Eliza szabadnak érezte magát. Csakhogy ez nem így volt, hét próbát kellett kiállnia, hogy feljusson a mennybe. A próbákat IV. Béla király mondta, aki már meghalt, de ezeket a próbakat nem mondani kellett, hanem végigjárni. Eliza az elején tudakolózott.