Rácz Gábor: Ugrás a csónakba!

            Egyszer volt, hol nem volt, volt egy icipici falu. Ennek a falunak az volt a neve, hogy Gyöngyfalva. Kevesen laktak itt, de mindannyian örültek. Nos, hogy minek, azt a következő felsorolásban hallhatod: a szép tájnak, a gyönyörű erdőnek, a sok ezer csodálatos illatú virágnak, a sok egymásba folyó pataknak meg az egyetlen nagy folyónak. De volt itt más csodálnivaló is. Mondjuk, egy szép iskola, amelyet Kapor Kálmán Elméleti Líceumnak hívtak. Ebben az iskolában sok gyerek tanult, de volt köztük két jeles ifjú. Legalábbis az egyik jeles tanuló, a másik meg jeles csínytevő. Ezt a két barátot Magos Péternek, a másikat meg Uborka Ottónak hívták (itt a lakosok nagy része zöldséget evett, ezért sok embernek a családneve egy zöldség).

            Egyszer egy szép napon az emberek arra ébredtek, hogy hatalmas földjeik leégtek és gyümölcsöseikben csak hamu és por van. Ettől a lakosok nagyon megrémültek, ezért úgy döntöttek, hogy hajóra szállnak, és új földeket keresnek. Mentek, mentek a nagy szélben, úsztak hatalmas nagy hullámok között, míg egy óriási viharba ütköztek. Ott aztán hánykolódtak és zötykölődtek, míg a mi két hősünk, Péter és Ottó beleestek a mentőcsónakba, de mielőtt még kiugrálhattak volna, a csónak kötelei elszakadtak és beleestek a tengerbe.

            Mi követjük a hajótörötteket egy öböl felé.

– Hé, alszol? – kérdezte Péter Ottót.

– Nem – válaszolta. – De hol vagyunk?

Ebben a pillanatban megpillantottak egy táblát. Az állt rajta nagy betűkkel, hogy Sötét Öböl, az alján pedig az, hogy: a kalózok birodalma.

Ettől Ottó nagyon megrémült.

– Te is félsz? - kérdezte.

– Ó, dehogy – válaszolta Péter.

Ám akkor egy hatalmas hajót láttak meg. Egy alak lekiáltott a fedélzetről:

– Gyertek csak fel, ti tengeri majmok!

Azzal kapta magát, és néhány ember segítségével felhúzta őket. Amikor felértek, Ottó magában megjegyzett valamit, de hogy mit, azt senki se tudja.

Ekkor egy termetesebb alak jelent meg:

– Ti meg kik vagytok? – kérdezte Péter tiszteletlenül.

– Mi kalózok vagyunk, barátocskám! – mondta az egyik közülük.

– És ti meg honnan jöttetek? – kérdezték tőlük.

– Mi Gyöngyfalváról jöttünk – mondta Ottó.

De ekkor a kövér kalóz közbevágott.

– Hahaha! Gyöngyfalváról? – kérdezte szemrehányóan a kalóz. – Na, mindegy, most már elég a fecsegésből, mindenki munkára! Őket pedig megkötözzük. De ebben a pillanatban egy másik nagy hajó tűnt fel a láthatáron. Megérkeztek a kalózok ellenségei, a jó kalózok. Végül eleveztek egy szigetre, ahol egyszer csak rábukkantak a többiekre, és éltek boldogan, amíg meg nem haltak.

 

Rácz Gábor

János Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvár, III. B